Wildner Ödön

Wildner Ödön sokoldalú értelmiségi volt: író, szociológus, műfordító, filozófus, közgazdász és magas rangú székesfővárosi tisztviselő.

Főbb életrajzi adatok és pályaív:

• Hivatalnok és politikus: 1898-ban lépett Budapest szolgálatába. 1911-től fővárosi tanácsnokként a közoktatási és szociálpolitikai ügyosztályt vezette. Jelentős szerepe volt a Fővárosi Könyvtár (ma FSZEK) fejlesztésében és védelmében.

• Közéleti tevékenység: Szoros kapcsolatban állt Szabó Ervin körével, publikált a haladó szellemű Huszadik Század folyóiratban, és Bárczy István polgármesterrel közösen több fontos folyóiratot (Új Élet, Népművelés) is szerkesztett.

• Kényszerpihenő és könyvkiadás: A Tanácsköztársaság után nyugdíjazták, ekkor a Rózsavölgyi, majd a Révai Testvérek kiadóvállalatoknál dolgozott irodalmi tanácsadóként. 1926-ban visszatért a fővárosi közigazgatásba, ahol 1937-ig ismét tanácsnokként tevékenykedett.

Szellemi munkássága:

• Műfordítás: Kiemelkedő műfordítói tevékenységet végzett. Ő fordította magyarra többek között Nietzsche főművét, az Im-igyen szóla Zarathustrát, valamint Swift, Dickens, Emerson és Goethe műveit.

• Szakírói tevékenység: Számos tanulmányt írt társadalmi gazdaságtan, filozófia (főleg Nietzsche munkássága) és Budapest közigazgatástörténete témakörében.

• Történeti kutatások: Élete végén jelentős összefoglaló műveket írt Budapest és Pest-Buda közigazgatásának 19. századi történetéről.

Összességében Wildner Ödön a 20. század első felének meghatározó „polihisztor” jellegű figurája volt, aki a közigazgatási szakértelmet ötvözte a mély humán műveltséggel és a társadalomtudományi érdeklődéssel.